Csiszolótárcsa keménysége

A csiszolókorong keménysége az az ellenállás, amellyel a korong kötése a csiszolószemcse kitörésével szemben áll.

Egy vágó- vagy csiszolókorong kötési keménysége befolyásolható és beállítható a felhasznált műgyantával, valamint a hozzákevert töltőanyagokkal. A DIN ISO 525 szabványt követve a vágó- vagy csiszolókorongok kötési keménységét a típusmegjelölés mellett az ABC betűivel jelöljük. A jelölési tartomány „A”-tól (rendkívül puha) „Z”-ig (rendkívül kemény) terjed, azaz minél keményebb a kötés, az ABC-ben annál hátrább álló betű jelöli azt.

Egy konkrét alkalmazáshoz az optimális vágó- ill. csiszolókorong kiválasztásánál általánosan érvényes, hogy az alkalmazott csiszolóanyag kötése annál puhább, minél keményebb a megmunkálandó anyag.

Ha a felhasználó túl kemény kötést választ, akkor a munkafolyamatban a elhasznált, tompa szemcse nem törik ki a hordozóanyagból, és ezt követően a tárcsa agresszivitás rohamosan csökken. Ez a vágóél túlhevüléséhez, egyúttal pedig a tárcsa „elüvegesedéséhez” és a vágóképesség teljes elvesztéséhez vezethet.

Ha a felhasználó nagyon puha kötést választ, akkor a csiszolószerszám nagy agresszivitásának előnyét élvezheti, mert mindig friss szemcséket fog használni, ezáltal a megmunkálás ideje rövidül. Ugyanakkor egy túl puha kötés a szerszám gyorsabb kopását is okozza, és így az élettartam rövidebb lesz.

Kapcsolódó termékek

Vissza a csiszolási tudástárhoz